Gratulálok Sebastian. Tegnap este a hotelnél voltam, és láttalak téged megérkezni este 9 órakor, 6 órával az időmérő után. Ez normális vagy te minden hétvégén ilyen szorgalmas vagy?

SV: Azt hiszem, hogy nagyon sok időt töltök a pályán, miközben megnézem az adatokat, megírom a szakvéleményemet, és megpróbálok visszajelzést adni, de hogy őszinte legyen tegnap este itt vacsoráztam a pályánál.Sokszor az emberek panaszkodnak a paddock-ra és az emberekre, de hogy őszinte legyek veled én nem vagyok ilyen. Szeretem eltölteni az időt azokkal az emberekkel, akiket ismerek. Tegnap egy újságíróval volt egy érdekes beszélgetésem. Szeretek itt lenni a paddockban, és számomra ez nem olyan, mint a börtön. Az emberek azt mondják, hogyha átléped a bejáratot, akkor olyan, mintha cirkuszban lennél, de úgy gondolom, hogy ez, amit csinálunk az maga a cirkusz. Ha negatív gondolatok vannak a fejedben, akkor számodra ez az idő rossz lesz. Ma reggel, amikor megnéztem az autót, és hogy őszinte legyek, tegnap is megnéztem, és azt mondtam, hogy ez milyen kicsi a felszerelésekkel együtt. Ez nem olyan nagy. A kamion nagyobb, bármelyik kamion, de az a sebesség, amit az autó képez és amit megteszel vele az elképesztő. Én csak értékelem ezt a tényt, tudod.Az, hogy az első, vagy a második, vagy a 15. helyen végzel tényleg nem számít, de én azt gondolom, hogy ez az egész valami páratlan dolog, hogy ezt érezhessük. Értékelem ezt, és remélem, hogy ez az érzés soha sem fog megváltozni.

Először is, olasz vagyok, és minden olasz nevében elnézést szeretnék tőled kérni, amiért kifütyültek téged az olasz szurkolók. Úgy gondolom, hogy ez nagyon szégyenletes volt, és mivel ők nagyon sokan Ferrari rajongók voltak, ezt tették, ezt pedig nem érdemelted meg...

SV: Igen, de hogy őszinte legyek veled nem hibáztatom a Ferrari rajongókat. Én megpróbálok példát mondani erre,  mostanában a világ nem mindig hallgatja meg, amit mondani szeretnék,vagy hogy mit is próbálok elmondani. Nem hibáztatom azokat az embereket, akik kifütyültek. Ha például elmegyek egy labdarúgó mérkőzésre, akkor a hazai csapatnak éljenzek. Az első pillanatban talán nem értékeled a külsejét, vagy a csapatját, annak aki gólt szerzett a csapatának. Abban a pillanatban nem értékeled őt, hogy valójában egy bámulatos játékos, hanem elkezdesz pfujolni, mert más emberek is pfujolnak. Tehát ebben a tekintetben, úgy gondolom, hogy ez érhető, viszont nyilvánvaló, hogy  ez az érzés nem a legnagyszerűbb a világon. de ha szereted ....... a McLarent, vagy a Ferrarit akkor ez a reakció érthető. Egy srác írt a Szingapúri futam után levelet. Bocsánatot kért, amiért kifütyült, és elmondta, hogy nagyon rossz reakció volt amit tett. Úgy gondolom, az emberek a pillanat hevében teszik ezt, úgyhogy senkit sem hibáztatok. Valaki elkezdi, mások csatlakoznak hozzá, mások pedig nem. 

Gratulálok Sebastian. Mondhatjuk azt, hogy igazságtalanok azok az emberek, akik azt mondják, hogy A forma 1 unalmassá válik, mert minden alkalommal Te nyersz, viszont vannak olyan emberek, mint például Fernando Alonso, aki azt mondja, hogy téged tisztelni kellene, mert Te vagy a leggyorsabb??

SV: Nem, nem vagyok az. Én nem vagyok emiatt megsértődve. Én nem. Nem hibáztatom emiatt az embereket. Talán ha McLaren vagy Ferrari rajongó lennék, akkor én sem szeretném, hogy ugyanaz a pilóta ugyanazzal a csapattal nyerne folyamatosan. A legfontosabb számomra, hogy tiszteletet kapjak az emberektől. Úgy érzem, hogy tisztelnek engem, mint versenyzőt. Persze ki kell harcolni a tiszteletet, amikor felmész a pódiumra, de nem hibáztatom a rajongókat. Nagyon nehéz megérteni a rajongóknak, hogy mi folyik a színfalak mögött, mert mi egy kis elképzelést adunk nekik, hogy kik is vagyunk,de mindenkinek lehetetlen bemutatni magad és elmagyarázni azt, hogy ki is vagy valójában. De az újra jó érzéssel tölt el, amikor találkozol a hotelnál, a pályánál, vásárláskor azokkal az emberekkel, akik felismernek téged. Úgyhogy szerintem fontos, hogy megkapd azoktól a tiszteletet, akik felismernek téged. Viszont úgy gondolom, hogy mindig lesznek olyanok, akik ellened fognak beszélni.

Amikor beléptél a sajtóteremben, akkor beszéltél valakivel telefonon. Kivel beszéltél? És mit beszéltél vele?

SV: A szüleimmel, és a bátyámmal. Alapvetően gratuláltak nekem. Azt mondtam nekik, hogy nagyon szeretem őket, és hogy köszönöm, és igen, nagyon nehéz megtalálni a megfelelő szavakat. Mint ahogy mondtam igyekszem felfogni, hogy mi is történt, de megpróbáltam elmagyarázni németül az üzenetemet. Nagyon sokan támogatnak és a családom hatalmas szerepet játszik ebben. Azt gondolom, hogy most már nagyon jó időt kellene eltöltenünk együtt, és az efajta eredményre senki sem számított. Ez csak egy nagyon szép bónusz a nap végére.

Folytatás várható hamarosan!! (3.rész)