Hiszi, hogy Sebastian Vettel újra a győztesek útjára tereli a Ferrarit?

 

Marko: Igen, de remélem, hogy nem egyhamar.

 

Vettel: Én remélem, hogy hamarosan rácáfolhatok erre.

 

Milyen lesz a jövőben, ha találkoznak?

 

Vettel: Nem sokban különbözik majd attól, amilyen most. Csak bizonyos dolgokról természetesen már nem beszélgethetünk.

 

Marko: Lazábbak leszünk egymással, mert már nem lesz ott a nyomás, és beszélgethetünk az élet szépségeiről.

 

Vettel: Helmut mindig egyszerűen látta a dolgokat, és egyenesen kimondta, amit gondol. Nem politizál, nem akar mindent titokban tartani. Tehát beszélni fogunk majd a Forma–1-ről, de más dolgokról is. Az elmúlt években nem csupán a főnöki arcát ismertem meg, hanem az emberit is.

 

És ki fogja ezután közölni önnel, ha nem vezetett olyan jól?

 

Vettel: A beszólást nem fogom hiányolni, ami úgy hangzik: „Mi volt ez? Elszúrtad a kört” (utánozza Markót). A Ferrarinál kicsivel romantikusabban megy ez. A Helmut-mítoszt már magam mögött hagytam, tehát készen állok a következőre.

 

Marko: Amit mondtam, sosem alaptalanul tettem (mosolyog)

 

Vettel: Igen, ez igaz…

 

Még emlékeznek az első találkozásukra?

 

Vettel: Igen. Ez 2001-ben Spielbergben volt. Ismertem őt, ő viszont nem ismert engem.

 

Marko: Spielberg, fogszabályzó, kicsi volt, és ők ketten valami idegen nyelven beszéltek hozzám. Az édesapja is ott volt. Egy szavát sem értettem.

 

Vettel: Akkoriban kicsit erőteljesebb volt a hesseni dialektusom (nevet). Bemutatkoztunk Dr. Markónak. Ebben az évben lettem gokart Európa-bajnok és német bajnok, és az ő első szavai ezek voltak: „Úgy! Szóval jövőre a nemzetközi gokartban versenyzel!” „Nem – mondtam neki – (tájszólásban) az már mögöttünk van!”

 

Marko: Akkor még semmit sem tudtam a sikereiről.

 

A találkozás során feszélyezett volt?

 

Vettel: Nem, de tisztelettudó voltam, az biztos. Végső soron olyasvalaki volt, aki dönthetett a jövőmről.

 

Marko: Akkoriban még nem volt utánpótlás-csapatunk. Lényegében csak veled kezdődött. Abban a pillanatban, amikor az édesapád december huszonnegyedikén aláírta a szerződést.

 

Vettel: Igen. Ez az első lecke volt: a szenteste nem ünnepnap. Sem Helmutnál, sem Franz Tostnál.

 

És mennyit változott Sebastian az első találkozójuk, a gokartos, fogszabályzós idők óta?

 

Marko: A bátortalan kisfiúból a nevelősorozatokban egyre jobb versenyző vált belőle, aki ráadásul lazább is lett.

 

Vettel: És idén? Túl laza voltam?

 

Marko: Az idei nehéz év volt. Először jött a káosz a teszteken, ahol Sebastian alig vezethetett. Aztán a versenyeken is eleinte hihetetlen hibasorozata volt, amilyenhez hasonlót még a közös barátunknál, Mark Webbernél sem láttunk. Ez egyszerűen odáig vezetett, hogy Sebastian nem tudta alkalmazni a vetteli precizitást és nem dolgozhatott úgy, ahogyan szokott. De végül sikerült újra egyenesbe kerülnie.

 

Vettel: Igen, valóban nem volt egyszerű évünk, és az eredmények sem voltak túl jók. De a dolgok sosem lehetnek csak feketék vagy fehérek. Aki valamennyi futamon ott volt, ahogy Helmut, az pontosan tudja ezt. De önkritikus vagyok, először mindig azt nézem meg, vajon rajtam múlik-e, ha nem megy valami.

 

Egy újabb győzelmi sorozat hatással lett volna a döntésére?

 

Vettel: Jobb eredmények esetén fel sem merült volna a kérdés. A szerződés nem tette volna lehetővé. De alapvetően mindig nehéz megtalálni a megfelelő időpontot. Azt hiszem, nálam megérett már a váltás.

 

Marko: Az is világos volt, hogy a kapcsolatunk nem tarthat örökké. Az embernek időnként új kihívásra van szüksége. A Ferrarihoz szerződését emiatt meg is értjük. Más csapatok esetében már más lett volna a helyzet (utal a Mercedesre).

 

Vettel: Összességében nem lehet előre megtervezni a pályafutásod. De nálam minden tökéletesen alakult. És a Red Bullnál is. A Forma–1-et mindig távolinak éreztem, lépésről lépésre haladtam egyre közelebb hozzá, és hogy ez lesz belőle, azt előre nem láthattam. Ahogy azt sem, hogy válogathatok a csapatok között.

 

Marko úr, volt olyan pillanat, amikor tudatosult önben, hogy Sebastain Vettel a jövő bajnoka?

 

Marko: Több is. Például a 2009-es utolsó futamon, Brazíliában, amikor elveszítette a bajnokságot. Amúgy sem volt túl nagy esélyünk arra, hogy megnyerjük, ennek ellenére Sebastiant mélyen érintette. Akkor arra gondoltam: „Haló, itt olyasvalakiről beszélünk, aki elképesztően elhivatott és rendkívüli módon akarja a győzelmet!” A másik ilyen különleges pillanat 2010-ben Dél-Koreában volt, amikor vezető helyen tönkrement a motorja. Mindannyian magunk alatt voltunk, mert a bajnoki álmainkat tette tönkre az a motor. Aztán mit csinált ez a fiatalember, akinek a legdühösebbnek kellett volna lennie? Vigasztalt minket, a vállunkra koppintott, és azt mondta, mostantól kell csak igazán keményen tovább küzdenünk. Ezt tettük, és a szezon végén valamennyien először lettünk világbajnokok. Egészen különleges pillanata volt ez egy különleges fiatalembernek.

 

Mit jelent majd önnek a Red Bull?

 

Vettel: 1998-ban, az első évemben ötezer eurót kaptam a Red Bull Németországtól. A Red Bull-sisakot akkor még nem használhattam, mert túl fiatal voltam. Ha nincs a Red Bull, akkor biztosan nem járhattam volna be azt az utat, amit bejártam. Tisztelem a Red Bullt és Helmutot, mert elég bátrak ahhoz, hogy fiatal fiúknak adjanak esélyt. 2007-ben ez volt a helyzet velem, amikor a Toro Rossóhoz jöttem. És ma is így van.

 

Marko úr mire gondolt, amikor Sebastian 2008-ban megnyerte az első versenyét a Toro Rossóval: hogy rossz csapattal tette vagy hogy ő a megfelelő versenyző?

 

Marko: Nem, azt hogy szerencsére már előtte bejelentettük, hogy a következő évben a Red Bullhoz jön. Sebastiannal a Red Bull valóra váltotta egy álmát, amit előre nem is tervezhettünk el. Szinte már giccsesen hangzik, hogy létrehoztunk egy utánpótláscsapatot, aztán jött a Forma–1, és a mi fiatal versenyzőnk a saját autónkkal nemcsak egyszer, hanem mindjárt négyszer világbajnok lett. Ilyesmiről nem is álmodhat az ember.

 

Ha egy Ferrarival látja majd nyerni őt, az dühössé teszi majd vagy büszkeséggel tölti el?

 

Marko: Mindenképpen örülni fogok, hogy ha már legyőznek minket, legalább egy volt versenyzőnk teszi. Mindenféle vita nélkül válnak el útjaink.

 

Vettel: És ez fordítva is igaz. Csak mert mostantól más színekben versenyzem, még nem változik meg minden. Továbbra is meglesz a kölcsönös tisztelet. A szívem egy része mindig is a Red Bullé marad. És ha nem én nyerek, akkor nyerjenek inkább Helmuték.

 

Talán lesz még esély arra, hogy újra együtt dolgozzanak?

 

Marko: A Forma–1-ben sohasem mondhatod, hogy soha!