A 285 napja kómában fekvő francia versenyzőt a nizzai kórházban érte a halál, ahol novemberi hazaszállítása óta kezelték. Családja közleményben tudatta a rossz hírt.

 

„A szülők, Philippe és Christine, valamint a fivér, Tom és a nővér Mélanie mély szomorúsággal tudatják, hogy Jules a múlt éjszaka távozott közülünk a nizzai egetemi kórházban, ahová a 2014. október 5-i Japán Nagydíjon történt balesetét követően szállították. Jules a legvégsőkig harcolt, ahogy mindig tette, azonban ma a küzdelme véget ért” – írta a megrendült család.

 

„A fájdalom mérhetetlen. Szeretnénk köszönetet mondani a nizzai orvosi csapatnak, amely szeretettel és odaadással kezelte őt. És köszönetet mondunk a Mie Egyetemi Kórháznak is, akik közvetlenül a balesetet követően látták el, valamint az orvosoknak, akik részt vettek a kezelésében az elmúlt hónapok során. Ezenkívül Jules kollégáinak, barátainak, a rajongóknak és mindenkinek, akik együttérzésüket fejezték ki az elmúlt időszakban – ez óriási erőt adott nekünk, és segített a nehéz időszakban. A sok üzenetet olvasva fogjuk csak fel, mennyire megérintette Jules az emberek szívét a világ minden táján. Szeretnénk a magánszféra tiszteletben tartására kérni mindenkit ezekben a nehéz időkben, melyekben próbáljuk feldolgozni Jules elvesztését” – zárult a család közleménye.

 

A hír természetesen Bianchi volt csapatát a Marussiát is megrázta. „Feldúltak vagyunk, hogy elveszítettük Jules-t egy ennyire kemény harc után. Kiváltság volt, hogy nálunk versenyzett” – írták közösségi oldalukon, jelezve, hogy a délelőtt folyamán még hosszabb közleményt is kiadnak. A hír kapcsán Bianchi volt csapattársa, Max Chilton is nyilatkozott. „Nincsenek szavak arra, hogy leírjam, mekkora veszteség érte a családot és a sportágat. Csak annyit mondhatok, öröm volt számomra, hogy ismertem őt és versenyezhettem vele” – írta közösségi oldalán a brit.

 

Jules Bianchi a múlt évi Japán Nagydíj hajrájában veszítette el uralmát Marussiája fölött az eső áztatta pályán egy vízátfolyásra hajtva, s miután a kavicságyba csúszott, nekiütközött egy darus kocsinak, amely éppen az egy körrel korábban ugyanott kicsúszó Adrian Sutil Sauberjét mentette. A francia a darus kocsi alá csúszott, beütötte a fejét, óriási erőhatás érte, s azonnal eszméletét vesztette. Utóbb kiderült, diffúz axonális sérülést szenvedett – az agyi sérülések egyik legsúlyosabbikát. Egy hónapig Japánban kezelték, aztán november elején hazaszállították Nizzába. Noha jelentős változást nem tapasztaltak állapotában, családja eleinte még bizakodó volt. Édesapja a hét elején azonban már szomorúan nyilatkozott arról, hogy kezdi elveszíteni a reményt.

 

Bianchi 1989. augusztus 3-án született Nizzában. Ötévesen kezdett el gokartozni, családjában volt hagyománya a versenyzésnek, hiszen nagyapja, Mauro, valamint déd-nagybátja, Lucien is versenyző volt – utóbbi meg is nyerte a Le Mans-i 24 órást. 2007-ben került a formaautók világába, első idényében bajnok lett a Forma–Renault 2.0-s sorozatban, majd jött a 2009-es Forma–3-as bajnoki cím. 2010-ben a GP2 versenyzője lett, első évében a legjobb újonc volt, 2011-ben pedig bajnoki bronzérmes. Ekkor karolta fel őt a Ferrari, amely versenyzői akadémiájának tagjává választotta. Később a Force India tesztversenyzőjeként szerzett tapasztalatokat, miközben a Forma–Renault 3.5-ben versenyzett.

 

2013-ban mutatkozott be a Forma–1-ben a Marussia csapatával, 2014-ben szintén náluk versenyzett, s a Monacói Nagydíjon emlékezetes körülmények között szerezte meg az istálló fennállásának első pontjait. Az ottani kilencedik hely királykategóriás pályafutása csúcsát jelentette. Sokak szerint nagy jövő állt előtte, többször hírbe hozták a Ferrarival, s ha nem történik meg a baleset, idén valószínűleg egy jobb csapatnál (Sauber) láthattuk volna versenyezni őt.

 

Bianchi Ayrton Senna 1994-es imolai tragédiája óta az első versenyző, aki a pályán, versenyzés közben szerzett sérülései miatt veszítette életét. Mindössze 25 esztendős volt.