2016.12.01. 18:18
Sebastian Vettel többre tartja, ha valaki színészkedés helyett inkább hű önmagához, ezért rádiós dühöngései, és a viselkedése miatt kapott kritikák ellenére sem kívánja visszafogni érzelmeit.
Bár az abu-dzabi dobogós helyezésével és látványos versenyzésével sikerült szépen zárnia a szezonját, Sebastian Vettel renoméjának így sem feltétlenül tett jót az idény második fele. Amellett, hogy Kimi Räikkönen fölébe kerekedett az időmérős párharcokban, a négyszeres bajnokot sok támadás is érte megnyilvánulásai miatt.
Mexikói rádiós káromkodása után még az FIA is elgondolkodott a megbüntetése lehetőségén, de társai sem feltétlenül nézték jó szemmel, amikor újra és újra leidiótázta őket, többször pedig futamot követő nyilatkozatai miatt (pl. másokat okolt, a saját hibáját nem ismerte el) is támadták. Mexikóban Maurizio Arrivabene csapatfőnöknek kellett lenyugtatnia őt, miután olyannyira elvesztette a fejét, hogy összekoccant Daniel Ricciardóval.
Vettel mindezek ellenére sem érzi úgy, hogy a jövőben jobban oda kellene figyelnie viselkedésére, és vissza kellene fognia magát. „Korábban az volt az érzésem, hogy mindig jól kell viselkednem. Ma már inkább hű akarok lenni önmagamhoz, olyannak mutatkozni, amilyen vagyok” – nyilatkozta a Weltnek. „Ha egy futam után kiszállsz az autóból, persze, hogy érzelmes vagy. Van, hogy jobban, máskor kevésbé, mindig a verseny alakulásától függ. Én versenyezni vagyok itt, és a mikrofon vagy a kamera előtt állni nem feltétlenül szeretek, de ez is hozzátartozik ehhez. Szerintem úgy fair, hogy ezekben a pillanatokban megmutatom, mit érzek.”
„Ha valaki velem vagy a stílusommal nem tud azonosulni, akkor ez van. Szerintem hiba lenne, és nem is lenne őszinte, ha a világot valami mással próbálnám hitegetni, miközben épp annak az ellenkezője a helyzet. Mi mindannyian felnőttek vagyunk, és a Forma–1 nem óvoda, ezért helyesnek vélem, hogy pontosan úgy nyilvánuljunk meg, ahogyan érzünk.”
Vettel nem is igyekszik tagadni, hogy rossz vesztes, de szerinte ez is kell ahhoz, hogy valaki győztes legyen. „Az vagyok, de nincs semmi rossz abban, hogy ezt elismerem. Természetesen zavar, amikor nem én vagyok az első sor elején, és természetesen nyerni akarok, ahogy mindenki más is. Éppen a vereség miatti fájdalom az oka annak, hogy a világ élversenyzőinek némelyike ennyire messzire jutott a szakmájában. Rossz vesztesnek lenni annyit jelent, hogy a vereség emészt, és nem akarom, nem tudom elfogadni.”
„Rossz vesztesnek lenni viszont nem jelenti azt, hogy irigyeljük a többi versenyző sikerét. Ezt nem is vethetik a szememre. Ha nem is vagyok elégedett egy verseny után, akkor is tiszteltem azokat, akik előttem értek célba.”
A németet végül megkérdezték, visszafogott vagy inkább kiszámíthatatlan karakternek tartja-e magát. „Nem tudom. Nem sokszor méregeti magát így az ember. Még ha manapság szokás is megosztani vagy kommentálni a saját cselekedeteidet – vagy hogy is mondják ezt. Én ilyesmit nem csinálok. Nyilván elgondolkodik az ember magáról, amikor a tükörbe néz, amikor bizonyos dolgokkal elégedett vagy elégedetlen. Ez mindenkinél így van, és bizonyos fokú hiúság hozzátartozik ehhez. De összességében én inkább nem írnám le magamat hiúnak. És nem is sokat gondolkodom azon, milyen vagyok” – fogalmazott.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Archívum